Hiba
  • COM_VIRTUEMART_CONF_WARN_NO_FORMAT_DEFINED
Figyelmeztetés
  • Info: COM_VIRTUEMART_ASSIGN_VM_TO_MENU
A fa a legsokoldalúbb anyag....
Az élő fa része természetes környezetünknek, holtában pedig épített világunk fontos alapanyaga.
 

A fa a legsokoldalúbb anyag....
Az élő fa része természetes környezetünknek, holtában pedig épített világunk fontos alapanyaga.
A faanyag végigkíséri az embert a bölcsőtől a sírig. A kultúra és a technika világában egyaránt jelen van.
A ma embere által használt természetes és mesterséges anyagok korában épp úgy jelentős szerepe van, mint az elmúlt évszázadokban, évezredekben volt. Szerszámainknak, használati tárgyaink jelentős részének anyaga. Vízi és szárazföldi járműveink a legutóbbi évszázadig szintén elsősorban faanyagból készültek.
A legősibb építőanyag, előnyös tulajdonságai miatt ma is nélkülözhetetlen: könnyű, jó hő- és hangszigetelő, megmunkálása nem igényel különleges szer-számokat. Szilárdsági jellemzői kiválóak, tapintása természetes, színe, rajzolata változatos és összetéveszthetetlenül egyedi. Jelenléte környezetének kellemes hőérzetet nyújt. Tizenkétszer jobban szigetel, mint a beton, négyszázszor jobban, mint az acél. Könnyű, mégis nagy szilárdságú.
 
Fák, környezet, ilyesmik... (Forrás. Asztalos.hu/ Répás János Sándor
A fa az ember alkotó tevékenységének legősibb alapanyaga. Évmilliók óta kísér utunkon, segítve minket mindennapjainkban. Minden általunk használt anyag közül a legsokoldalúbb, jelen van életünk minden pillanatában, néha úgy, hogy észre sem vesszük. Házakat építünk belőle, fő anyaga eszközeinknek és bútorainknak, enyhíti a telek hidegét, a könyvekben testet ad gondolatainknak. Oldó- és vegyszerek, lakkok és festékek készülnek belőle. Hajók és hidak, repülők, szobrok és gyógyszerek - mindenütt ott van a fa. Nélküle nem lehetnénk azok, amik vagyunk.
Hogy a fa az emberi kultúrában ilyen kulcsfontosságú szerepre tehetett szert, az három dolog szerencsés egybeesésének köszönhető.
Először is, a fa egyszerű eszközökkel és módszerekkel megmunkálható. Mai kifejezéssel ezt úgy is mondhatnánk, felhasználóbarát. Elég csak arra gondolni, hogy akár puszta kézzel is készíthető belőle használható eszköz, mondjuk sétabot vagy nyárs.
Másodsorban, a fát mint anyagot fizikai és kémiai tulajdonságai teszik oly sokoldalúan felhasználhatóvá. Szerencsésen egyesíti magában a tökéletes szerkezeti anyag szinte minden tulajdonságát. Hogy könnyen megmunkálható azt már említettük. De emellett viszonylag alacsony tömegű, viszont erős, szívós, a különféle terheléseket jó bírja. Alacsony térfogatsúlya miatt úszik, illetve lebeg a vízben. A természet károsító hatásainak - víz, rovarok, gombák - jól ellenáll. Akusztikai tulajdonságai, hőszigetelése egyaránt kiválóak. Ha elsőre kissé furcsán hangzik is, még a tüzet is elég jól állja. Az emberre és környezetére teljességgel veszélytelen. Szóval lenyűgöző. És ráadásul még szép is...
A fa élő anyag. Tulajdonságai fajtáról fajtára, de még fajtán, sőt egyetlen egyeden belül is erőteljes szórást mutatnak. A szálszerkezet gyönyörű változatossága, a színek és árnyalatok sokfélesége, a tükörsimától az érdesig és durváig mindent átfogó felületek vonzzák a szemet és kezet. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Emberi...
És ez a hétköznapi csoda - ez a harmadik oka, hogy a fa oly fontossá válhatott - könnyen elérhető. Bolygónkon szerteszét kis vagy óriási erdőkben, ritkás ligetekben, kertekben és az utak mentén - nő. Teljesen környezetbarát, hisz maga a környezet. A kevés megújuló, tiszta erőforrás egyike.
Talán épp ez okozza a bajt. Mint az emberi tevékenység annyi más területén, a faiparban is megnyilvánul az észtelenség, rövidlátás és gátlástalanság. Az ipari méreteket öltött, átgondolatlan és túlzó kitermelés veszélybe sodorta a faállományt úgy általában és egyes fajok vonatkozásában is, olyannyira, hogy jó néhány fafajt a kihalás fenyeget, egyes fajok pedig már el is tűntek.
Érdemes egy kicsit eltöprengeni a dolgokon. A világ fa- és papíriparának nagy része néhány óriáscég kezében van. Ezek irányítják a faanyag kitermelését, feldolgozását és nemzetközi kereskedelmét. Rendkívül jövedelmező üzletről van szó.
Az ipari fát adó erdőterületek jórészt földünk gazdaságilag nem kifejezetten fejlett országaiban találhatók. Olyan országokban, melyek néhány emberöltővel ezelőtt még nem, vagy csak elvétve kerültek kapcsolatba az európai kultúrkörrel és annak úgynevezett fejlett társadalmaival.
Angol, amerikai, belga, francia, holland, német, olasz és orosz, portugál és spanyol társaságok államaik tevőleges segítségével Afrika, Közép- és Dél-Amerika, Ázsia hatalmas területeit juttatták a humanizmus és keresztény erkölcsiség értékeire hivatkozva, de a valóságban puszta gazdasági előnyszerzés céljától hajtva, gyarmati vagy félgyarmati sorba. Évezredes múltú, önmagukkal és környezetükkel összhangban élő kultúrákat és társadalmakat évtizednyi idő alatt tettek tönkre. Népeket, akik cserébe nem nyertek semmit. Viszont elveszítették hagyományos életformájukat, a mindenféle "kultúrnemzethez" tartozó sahibok, Donok és misterek pedig busás haszonnal fosztották ki természeti erőforrásaikat.
Az 1940-es évektől ugyan a gyarmatbirodalmak viszonylag gyorsan széthullottak, de e területek népeinek gazdasági kiszolgáltatottsága megmaradt. A mai napig is munkaerejük és természeti erőforrásaik kiárusítása jelenti a legfőbb, ha nem az egyetlen bevételi forrást. Nekik akarjuk megszabni és megmagyarázni, hogy közös jövőnk érdekében vállaljanak áldozatot, bánjanak körültekintőbben természeti környezetükkel, "ne vágjanak ki minden fát". Mindeközben az erőforrások nagy részét a fejlett, fogyasztói társadalmak élik fel.
Hipermarket-tünetcsoport. Majd minden kivágott fa, kiirtott erdő nekünk szolgál. Akár úgy, hogy helyén áruházaink polcait feltöltő kávé-, tea-, banánültetvényeket telepítenek, akár úgy, hogy anyagukból életformánk kellékeit adó dolgok készülnek; papír, műanyagok, csomagolóanyagok, bútor- és házépítő alapanyagok. Eldobható kóláspohár, egyszerhasználatos bevásárlószatyor, csomagolódoboz, faxpapír, elemesbútor, napilapok.... szóval csupa-csupa eldobható, de természetesen rendkívül "fontos" dolog. Dolgok, amiknek legtöbbje feladata betöltése után már sehogy és semmire nem használható, még csak nem is újrahasznosítható. Vedd meg, használd, dobd el - szemét futószalagon. Anyag, amit hosszú-hosszú időre vagy örökre elzártak a hasznosulás lehetőségétől. Viszont valahova rakni kell. Légkör- és bioszféraromboló módon elégetni vagy szeméthegyekké növeszteni. A szép új világ.
Egy dolgot azért nem árt nem elfelejteni - a fák megvannak nélkülünk, ami viszont fordítva nem igaz. A döntés nem a kormányokon vagy a konszerneken áll. Életünk azon kevés megmaradt területének egyike, ahol még mi dönthetünk. Van, amit nem kell megvenni, van amiből-aminek nem muszáj engedni. Nem kötelező a McDonalds, Burger King és társaik szolgáltatásait igénybe venni, nem muszáj bedőlni az IKEA és a hozzá hasonló cégek álkörnyezetbarát marketingjének. A valóság mindig más. Élhetünk úgy is, hogy csak azt engedjük be életeinkbe és otthonainkba, amire igazán szükségünk van, aminek szépségéről, hasznosságáról és értékéről meg vagyunk győződve. A józan ész és a tartás mindenkinek sajátja lehet.
Néhány a kihalásra ítélt, veszélyeztetett fafajok közül.
      
Afromorsia    (Pericopsis elata)
Afrika    
Brazilfa    (Guilandina echinata)
Brazilia    
Bubinga    (Guibourtia demeusei)
Afrika    
Kokobolo    (Dalbergia retusa)
Közép-Amerika    
Ében    (Diospyros ebenum)
Sri Lanka, India    
Zebrafa    (Astronium fraxinifolium)
Brazília    
Jelutong    (Dyera costulata)
Délkelet-Ázsia    
Királyfa    (Dalbergia ceareusis)
Dél-Amerika    
Meranti    (Shorea spp.)
Fülöp-Szigetek    
Mahagóni    (Swietenia macrophylla)
Közép- és Dél-Amerika    
Lignum Vitae    (Guaiacum officinale)
Nyugat-Indiák, Dél-Amerika    
Obeche    (Triplochiton scleroxylon)
Nyugat-Afrika    
Paduk    (Pterocarpus soyauxii)
Nyugat-Afrika    
Amarant    (Peltogyne spp.)
Közép- és Dél-Amerika    
Ramin    (Gonystylus bancanus)
Délkelet-Ázsia    
Rózsafa (brazíliai)    (Dalbergia nigra)
Brazília    
Rózsafa (indiai)    (Dalbergia latifolia)
India    
Szaténfa    (Chloroxylon swietenia)
India, Sri Lanka    
Teak    (Tectona grandis)
Dél- és Délkelet-Ázsia, Afrika, Karib- Szigetek    
Tulipánfa    (Dalbergia frutescens)
Brazília    
Sipo    (Entandrophragma utile)
Afrika  
 

A famegmunkálás fejlődése Magyarországon

A Kárpát-medencében már a honfoglalás korában is dolgoztak ipari mesteremberek.
Ácsok, asztalosok, kerék-gyártók, bognárok, faesztergályosok, kádárok. Árpád fejedelem
például fapalotát építtetett magának a Csepel-szigeten.
Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, I. András királyok idejében kelt alapító
levelek ács, bognár, kádár, kerékgyártó, kocsigyártó, esztergályos, csónaképítő és fafaragó
mesterségekről tesznek említést. Az asztalosság, mint önálló szakma, Magyarországon a
XIII. századtól alakult ki.
A honfoglalás után általános famegmunkáló kézművesekről beszélhetünk, akik elsősorban
ácsok voltak és az épületek faszerkezetének kialakításában vettek részt. Ők készítették a
kezdetleges bútorokat, a különböző fekvő, ülő alkalmatosságokat és ládákat. A középkor
folyamán a láda a legfontosabb berendezési tárgy volt, amelyet alapvető (tároló) funkciója
mellett ülésre, fekhelyként, asztalként is használtak. A praktikusabb emeletes és kétajtós
szekrények a ládát fokozatosan háttérbe szorították.
A bútorkészítés (ácsolt bútorkészítés) az ácsművesség keretén belül kezdett önálló
kézműves ággá fejlődni. A XIII. századtól az ügyesebb famegmunkáló kézművesek
kiváltak az ácsok közül és mint „szekrénymívesek” egyházi és királyi berendezéseket
készítettek. A XIV.-XV. századtól kezdve már asztalosoknak, illetve bútorasztalosoknak
nevezték magukat. Divatba jöttek a faltól mindinkább önállósuló praktikus kisbútorok,
kényelmes fekhelyek és székek. Egyre gyakoribbá vált a három alapvető
felületmegmunkáló, ill. díszítő technika: a fafaragás, a festés és az intarzia.
A fafaragás a legnagyszerűbb famegmunkáló, illetve díszítő technika. A festés az
egyiptomi kortól a primitív és ácsolt bútorokon a tapaszozással együtt a felület
egyenetlenségeit leplezte, az asztalos bútorokon inkább díszítő és felületvédő szerepe volt.
A XVII.-XIX. században már egyaránt alkalmazták a tojástemperát, az olajfestést és a
lakkfestést. Az aranyozás festői hatású összetett eljárás. Az intarzia különböző színű és
fajtájú fa, csont, gyöngyház, fém anyag fűrészeléssel vagy késeléssel készült berakása
(síkdíszítés). Főleg a reneszánsz bútorokon vált általánossá a fafaragás mellett a furnérozás
és vele együtt az intarzia alkalmazása, valamint a díszítő festés.
A XIX. század közepétől megkísérelték bevezetni a manufakturális termelési módot, amely
azonban nem járt eredménnyel. A század második harmadában a bútorgyártással együtt
fellendült az egyéb faipari termékek termelése is. A XX. század elején ez a folyamat
fokozódott, amelyet az első világháború szakított meg. Az újabb fellendülés 1927-38
között következett be, de a II. világháború megint visszavetette a fejlődést.

Bejelentkezés

Kosaram

 x 
A kosár üres
You are here:   HomeFa és szakmaA fa